Menu

Íme! – s lőn az internet

 Sokan rácsodálkozunk olykor, milyen nagyszerű is az internet, minek segítségével pár másodperc alatt bármilyen tudásra szert tehetünk, vagy épp villám gyorsasággal üzenhetünk ismerőseinknek, bárhol is legyenek. Mindez ötven év alatt fejlődött erre a szintre – de hogyan kezdődött?

 Ha visszaugrunk 1969. október 29 estéjére, amikor a világ az Apollo-12 indítását várta, helyi idő szerint este 10 óra 30 perckor két betű jelent meg a Stanford Kutatási Intézet monitorján: LO. Az üzenet a Los Angelesi Kaliforniai Egyetemről érkezett, és eredetileg „login”, azaz „bejelentkezés” lett volna az üzenet, ám a második betűnél a rendszer lefagyott, így csak ennyit sikerült továbbítania. A gyerek cipőben járó rendszer azonban ezzel is hatalmas eredményt ért el. A „lo” magyarul annyit tesz, „íme” – s így lőn az internet.

 Több kreatív és professzionális szakember dolgozott azon az ARPA szervezeténél, ami mára már realitás: hogy minden elektronikus eszköz egy közös hálózaton, annak részeként működjön és ha kell, kommunikáljon egymással. 1966 februárjában egymillió dolláros büdzsét kaptak a fejlesztésre, melynek eredeti célja az volt, hogy 13 irányítóközpontot hozzanak létre, amelyeket a katonai szuperszámítógépek egy rendszerbe kötve vezérelnek. Mivel akkoriban nem létezett egységes operációs rendszer, több nehézségbe is ütköztek az összehangolás során.

 A megoldást pedig egy „miniszámítógép” volt, amelynek mérete megegyezett egy hűtőszekrényével. Ez az eszköz szinkronizálta a küldő és fogadó egységek jeleit. A rendszer végül négy gép hálózatba kötésével indult, és évről évre több számítógépet vontak be a hálózatba Amerikában, 1973-ban először pedig egy norvég intézet számítógépével is sikerült kapcsolatot létesíteni. Az ARPANET megálmodói közül sajnos már csak a számítógépes grafika atyja, a 81 éves Sutherland tud mesélni, azonban hálásak lehetünk a csapat kitartó munkájáért, amivel idáig eljuthattunk.