Napjainkban magától értetődőnek tűnhet, hogy mindenféle történést, utazást, különféle eredményeket megosztunk a közösségi médiában ismerőseinkkel. Miért is lenne ez másképp a legnagyobb büszkeségünkkel, a gyermekeinkkel. Az elmúlt évek alatt azonban kialakult egy jelenség, az úgy nevezett sharenting. Ez egy angol kifejezés, amely a share (megosztás) és a parenting (nevelés) összeolvadásából jött létre.
Magyar kifejezés egyelőre nincsen rá. Ez az a jelenség, amikor a szülők túl sokszor tesznek ki valamilyen tartalmat gyermekeikről szociális média különböző platformjaira. A túlzott posztolás azonban kockázatossá válhat, kellemetlen szituációk adódhatnak a gyermek és a szülő között. További veszélyforrás, hogy az egészen kisgyermekekről, akár babákról kikerült tartalom úgy szül digitális lábnyomot, hogy az adott személy tudatában sincs ezzel.
Fontos, hogy tartalmainkat engedélyeztessük gyermekeinkkel mielőtt megosztanánk, illetve redukáljuk ezek számát az ő védelmükért. Emellett az is fontos, hogy tisztában legyünk az online világ fenyegetettségeivel. Érdemes belegondolni, hogy kikhez juthatnak el az örömmel és büszkén megosztott családi pillanatok, jelenthetnek-e bármilyen veszélyt?
A radikális megoldás az, hogy a szülők egyáltalán ne osszanak meg tartalmakat a gyerekükről, hiszen nem kapták meg az illetékes hozzájárulását, és bajt is okozhatnak vele. Ha kevésbé végletesen közelítünk a témához, kompromisszumot jelenthet, ha a szülő átgondolja, hogy milyen képet tesz közzé, és pontosan hol, kik számára teszi láthatóvá azt. A gyermekünket meztelenül vagy más, kiszolgáltatott helyzetben (például betegen, sírósan) ábrázoló, méltóságát sértő fotókat ne adjuk közre. Ha gyermekünk más kicsikkel együtt játszik, akkor a többi szülő engedélyére is szükség van.
Forrás: http://nmhh.hu/cikk/200034/Gyermekfotok_a_neten__Hogyan_ne_posztolj_a_gyerekedrol