Biztosan mindenki emlékszik még, amikor kiszámoltuk, hány karakter fér bele egy SMS-be anélkül, hogy azt több részletben küldené el a telefonunk – emiatt pedig szinte minden szót a lehető legrövidebb formájában küldtünk el, így kódolva üzeneteinket.
Ám ezek a rövidítések egyre elterjedtebbek lettek, és már szinte saját nyelvként is megállják a helyüket – a színes ikonokkal való bővülést nem is említve. Vannak, akik ezt a beszélt kommunikáció végeként élik meg, de ettől még az élőbeszédnek vitathatatlan előnyei maradnak.
A digitális kommunikáció hatással van a nyelv más szegmenseire is, főleg a fiatalabbak körében, azonban egyes szférákba nem tud bejutni ez a kifejezésmód, például el sem tudnánk képzelni egy szmájlit vagy rövidítést a hivatalos levelekben vagy újságcímekben. Az élőbeszédre nincs hatással, hiszen az emojik – érzelmekről, tevékenységekről, szóló színes kis ikonok – bevonásával az írott szövegben kompenzálunk, kifejezzük azt is, ami a puszta szövegből nem válik világossá. Az emojik olyan módon közvetítik az érzelmeinket, ahogyan azt szimpla szöveggel esetleg csak oldalakon át tudnánk ecsetelni. Így tulajdonképpen az ikonokkal megjeleníthetjük a szövegben a mimikát és akár a testbeszédet is.
Emellett pedig elmaradhatatlanok az internetes szlengek, amelyek értékes másodperceket spórolnak nekünk. Ezt azonban egy nem az internetes világban szocializálódott ember nem feltétlen érti, bár ez még nem jelenti, hogy ez nyelvi probléma lenne, inkább csak a generációk közti különbségek éleződnek ezen a vonalon a digitális világban.
Forrás: https://ujszo.com/vasarnap/vigyorog-a-szmajli-mit-uzen-a-pont