Ismét sokat hallani a jövő műholdas internet-eléréséről, amivel az eddig digitálisan elzárt területekre is eljuthatna a szélessáv.
Egyrészről azért lehet jó, ha a műholdas internethez szükséges eszközöket felviszik a magasba, mert így a magas tereptárgyak hátrányát ki lehet küszöbölni, és olyan ritkán lakott területek is kapnak elvi lehetőséget a csatlakozásra, ahol sem a kábeles csatlakozás, sem a mikrohullámú kapcsolat, sem a megfelelő mobilinternet nem elérhető.
A fizikaórák tanulsága, hogy minél magasabbra “emelkedünk” a gömb, vagyis a Föld felszínétől, annál nagyobb gömbsüveget láthatunk be. Ez persze nem jelenti, hogy a műhold az általa látott területet el is tudja látni megfelelően, hiszen természetesen bizonyos szektorokra korlátozódik a szórás.
Említeni lehet előnyként, hogy a vákuumban a fény gyorsabban terjed és noha a jel egy része levegőn keresztül halad, a műholdak közötti kommunikáció során ez az előny megjelenik.
Vannak viszont erős hátráltató tényezők is. Egy rádiójel például 120 milliszekundum alatt ér a földi állomásról a viszonylag magasan keringő műholdra, szóval tökéletes viszonyok esetén is körülbelül 550 milliszekundumos késleltetéssel lehet számolni oda-vissza, ami rengeteg.
Ezenkívül probléma, hogy a Facebook műholdas internet projektje, ami milliméter-frekvenciát használna a nagysebességű internet szállításához (30 és 300 gigahertz között, ezzel kommunikálnak az 5G-s hálózatok esetén is), nagyon könnyen elnyelődik a légkörben található vízpára vagy aerosol következtében.
Ha nagy sebességű internetről beszélünk, itt különösen fontos, hogy tisztázzuk a késleltetés mértékét. Ugyanis hiába jönne az adat nagy sávszélességgel, ha a csomagokat egyik pontról a másikra, majd visszajuttatni fél másodpercnél is tovább tart.
Forrás: https://sciamus.hu/2019/06/19/internet-muholdakrol-tenyleg-e z-a-jovo/